Miért területfejlesztés a felnőttképzés? Egy megyei díj tanulságai
Miért kap egy felnőttképzési vezető területfejlesztési díjat? A képzés és a térségi fejlődés láncolata, a hatás négy mérőszáma, a duális forma szerepe és hét kérdés minden térségi képzési program indítása előtt.
A képzés azért területfejlesztés, mert nem a beruházást hozza, hanem azt a feltételt teremti meg, amely nélkül a beruházás nem jön el, vagy nem marad: a munkaerőt. A hatás mérésére négy mutató kínálkozik – beiskolázás, vizsgaeredmény, elhelyezkedés, helyben maradás -, és éppen a negyedik mond valamit a fejlesztésről, miközben gyakorlatilag senki nem méri, mert két-öt éves utánkövetést igényel. A legerősebb ellenérv, hogy a kereslettől elszakadt képzés felgyorsítja az elvándorlást, megáll: ezért kell a programot konkrét helyi munkakörhöz és lehetőleg fogadó vállalkozáshoz kötni, ahogy a duális forma teszi. A Telekessy István területfejlesztési díjat Heves Megye Közgyűlése alapította 2012-ben, évente legfeljebb négy adható, és 2020-ban ítélték oda a felnőttképzési munkáért.
Miért kap egy felnőttképzési vezető területfejlesztési díjat?
A kérdés jogos, és többen fel is tették
A felnőttképzés első ránézésre nem területfejlesztés. Tantermek, tanfolyamok, vizsgák: mindez inkább oktatásnak látszik, mint régiófejlesztésnek. A területi fejlesztésről a legtöbb embernek beruházás, út, ipari park jut eszébe, nem pedig egy szakképzési program.
A gyakorlatban viszont a kettő elválaszthatatlan. Egy térség fejlődése nem attól indul meg, hogy megépül egy csarnok, hanem attól, hogy van, aki dolgozni tud benne, és van, aki nem költözik el, mert helyben is talál olyan munkát, amiért érdemes maradni.
A képzés ezen a ponton avatkozik be. Nem a beruházást hozza, hanem azt a feltételt teremti meg, amely nélkül a beruházás nem jön el, vagy ha eljön, nem marad. Ez az, amit a szakirodalom szívesen nevez humán infrastruktúrának, és amit a mindennapokban egyszerűen úgy hívunk: van-e szakember.
A megyei elismerés éppen ezt a szempontot ismerte fel. A díj olyan magánszemélyeknek, gazdálkodó szervezeteknek és önkormányzatoknak adományozható, akik a megye terület- és vidékfejlesztésében példamutató eredményt értek el, és a képzés ebben a felsorolásban éppúgy helyet kap, mint az útépítés.
Ez a szemlélet nem magától értetődő. A fejlesztési dokumentumok többsége a képzést humánerőforrás-fejlesztésként kezeli, külön fejezetben, külön forráskeretből – mintha nem ugyanannak a folyamatnak lenne a része. A gyakorlatban viszont az a beruházás, amelyhez nincs munkaerő, ugyanolyan félkész, mint az az üzemcsarnok, amelyhez nincs bekötőút.
Mi ez a díj, és kinek adják?
A Telekessy István területfejlesztési díjat Heves Megye Közgyűlése alapította 2012-ben. Azoknak a magánszemélyeknek, gazdálkodó szervezeteknek és megyei települési önkormányzatoknak adományozható, akik a megye területfejlesztésében és vidékfejlesztésében példamutató, kiemelkedő eredményt értek el. Évente legfeljebb négy ilyen díj kerülhet kiosztásra, ami önmagában is mutatja a mérce szigorúságát.
| Mit érdemes tudni | Részlet |
|---|---|
| Az adományozó | Heves Megye Közgyűlése. A megyei önkormányzat feladatköre 2012 óta jelentős részben éppen a területfejlesztés és a területrendezés, ezért a díj nem szimbolikus gesztus, hanem a saját fő tevékenységi körében adott elismerés. |
| Az alapítás éve | 2012. Ugyanabban az időszakban, amikor a megyei önkormányzatok feladatköre átalakult, és a hangsúly a fejlesztési koordinációra került. |
| Az átadás | 2020. szeptember 25., a Heves Megyei Közgyűlés ülésén. A díjra Szabó Róbert, a közgyűlés alelnöke terjesztett fel. |
| Kik kaphatják | Magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek és a megye települési önkormányzatai egyaránt. Ez a hármas kör azt jelzi, hogy a fejlesztést nem kizárólag intézményi teljesítménynek tekintik. |
| Hány adható évente | Legfeljebb négy területfejlesztési díj. A korlát miatt az elismerés nem évenkénti protokoll, hanem tényleges válogatás eredménye. |
| A névadó | Telekessy István egri püspök, aki a 18. század elején a térség szellemi és intézményi alapjainak lerakásában játszott meghatározó szerepet, iskolaalapítással és intézményszervezéssel. |
A névválasztás egyben mérce is. Telekessy nem egyetlen épületet hagyott maga után, hanem egy működő intézményrendszert, amely túlélte őt magát. Ez az a különbség, amelyet minden fejlesztésnél érdemes szem előtt tartani: egy tanfolyam véget ér, egy képzési rendszer viszont, amely a helyi vállalkozásokkal együtt lélegzik, azután is működik, hogy a résztvevők kicserélődtek.
Hogyan mérhető egy képzés területfejlesztési hatása?
Négy mérőszám, csökkenő népszerűséggel
A beiskolázási szám azonnal elérhető, és ezért ezt idézik a legtöbbet. Arról szól, hányan kezdték el a képzést. Területfejlesztési szempontból gyakorlatilag semmit nem mond.
A vizsgaeredmény néhány hónappal később áll rendelkezésre, és a képzés minőségéről már mond valamit. Arról viszont nem, hogy a megszerzett tudásnak van-e helyi kereslete.
Az elhelyezkedés fél-másfél év múlva mérhető, utánkövetéssel. Itt derül ki, hogy a képzés valós munkakörre készített-e fel. Ezt már lényegesen kevesebben mérik, mert munkát igényel.
A helyben maradás két-öt éves távlatban látszik: hányan dolgoznak ténylegesen a térségben. Ez az egyetlen igazi területfejlesztési mutató, és gyakorlatilag senki nem méri, mert nincs, aki finanszírozza az utánkövetést.
A négy szint között nem csupán az időtáv nő, hanem a mérés költsége is. Az első kettő adata magától keletkezik: a beiskolázási ív és a vizsgajegyzőkönyv úgyis elkészül. A harmadikhoz már fel kell hívni a végzetteket, a negyedikhez pedig meg kell őrizni az elérhetőségüket évekig, és újra meg kell keresni őket.
Ebből következik a gyakorlati sorrend is. Aki most kezdi a mérést, ne a legnehezebbel induljon: elég, ha az elhelyezkedést méri fél év múlva, és megőrzi azt a néhány adatot, amelyből a helyben maradás két év múlva kiszámolható lesz. A negyedik szint így nem külön projekt, hanem a harmadik természetes folytatása.
Ez a négy szint magyarázza meg, miért nehéz a képzést fejlesztéspolitikai eszközként elismertetni. A hatás ott a legnagyobb, ahol a mérés a legdrágább és a leglassabb. Egy útfelújítás eredménye a következő héten látszik; egy szakképzési programé öt év múlva, és addigra rendszerint már más ül a döntéshozói székben.
Ebből következik egy gyakorlati javaslat, amely minden képzőnek szól: érdemes már az induláskor rögzíteni azt a néhány adatot, amelyből két év múlva az utánkövetés elvégezhető lesz. Egy elérhetőség és egy hozzájárulás a megkereséshez elég. Aki ezt elmulasztja, később a legjobb szándékkal sem tudja kimutatni a saját eredményét.
A módszer és a korlátok
- 01
A díjra vonatkozó adatok a Heves Megyei Önkormányzat nyilvános díjazotti listájából és a közgyűlés vonatkozó rendeletéből származnak.
- 02
A képzés és a területfejlesztés összefüggéséről szóló megállapítások gyakorlati tapasztalatból erednek, nem reprezentatív felmérésből; a szöveg ezt nem is állítja.
- 03
A mérési nehézségekre vonatkozó arányok a hazai képzői gyakorlat tapasztalati megoszlását tükrözik, tájékoztató jelleggel.
- 04
A névadóra vonatkozó életrajzi utalás a köztudomású történeti ismereteken alapul; a részletes egyháztörténeti feldolgozás nem tárgya ennek az írásnak.
- 05
Az elismerés éve 2020; az azóta eltelt évek szakmai irányváltását a szöveg külön szakaszban tárgyalja.
Esettanulmány: amikor a képzés hozta a beruházást
Egy vidéki üzem, egy képzési program, három év
Anonimizált eset. Egy megyeszékhelyen kívüli település ipari területére érkezett volna egy közepes méretű üzem, mintegy nyolcvan fős létszámigénnyel. A beruházó a helyszín kiválasztásánál nem az adókedvezményt vizsgálta elsőként, hanem azt, hogy talál-e betanítható munkaerőt. A válasz akkor nemleges volt.
| Szakasz | Mi történt | Szám |
|---|---|---|
| 0. hónap | A beruházó felmérése: szakképzett munkaerő a térségben | elégtelen |
| 2. hónap | Egyeztetés: milyen konkrét munkakörre kellene képzés | 4 munkakör |
| 4. hónap | Duális elemekkel induló képzési program indítása | 2 csoport |
| 14. hónap | Az első csoport végzése és elhelyezkedése | 31 fő |
| 18. hónap | A beruházó döntése a telephelyről | megvalósult |
| 36. hónap | A képzésben végzettek közül még helyben dolgozik | kb. kétharmad |
Eredmény. A tanulság nem az, hogy a képzés hozta a beruházást – a döntést sok tényező alakította. A tanulság az, hogy a képzés nélkül a beruházás biztosan nem jött volna, mert a munkaerő hiánya kizáró ok volt, nem alkuképes szempont. A második tanulság a harminchatodik hónapé: a végzettek kétharmada három év múlva is a térségben dolgozott. Ez az az arány, amelyről a fejlesztéspolitikai vitákban ritkán esik szó, pedig ez a különbség egy elköltött forint és egy befektetett forint között.
A legerősebb ellenérv
Az állítás: A felnőttképzés területfejlesztési eszköz, és annak is kell tekinteni.
Ami ellene szól: A képzés nem teremt munkahelyet. Ha nincs kereslet, a legjobb tanfolyam is csak képzett munkanélkülieket termel – sőt, rosszabb: felkészíti őket arra, hogy máshol keressenek munkát, és ezzel felgyorsítja az elvándorlást. Számos térségben pontosan ez történt: a képzési pénzek elfogytak, a végzettek pedig a fővárosba vagy külföldre mentek. A területfejlesztés eszköze a beruházás és az infrastruktúra; a képzés ehhez képest járulékos, és önmagában akár káros is lehet.
Amit erre mondani lehet: Az ellenérv első fele megáll, és ezt nem érdemes szépíteni: kereslet nélküli képzés valóban felgyorsíthatja az elvándorlást. A következtetés viszont fordított. Nem az következik belőle, hogy a képzés járulékos, hanem az, hogy a képzést a helyi kereslethez kell kötni, nem a rendelkezésre álló forrásokhoz. Ez az a pont, ahol a duális forma dönt: ha a képzés egy konkrét helyi vállalkozás konkrét munkakörére készít fel, akkor a kereslet nem feltételezés, hanem szerződés. Az ellenérv tehát nem a képzés ellen szól, hanem a kereslettől elszakadt képzés ellen – és ebben teljesen igaza van.
Amit a duális forma megold
A duális szakképzés lényege, hogy a tanuló a képzési idő jelentős részét valós munkakörnyezetben tölti, a vállalkozásnál, nem tanteremben. Ez két dolgot old meg egyszerre, és éppen ezért működik ott, ahol a tisztán iskolai forma nem.
- 01
A vállalkozás olyan embert kap, akit nem kell újratanítani. A betanítás ideje és költsége a képzésbe épül be, nem a felvétel utáni hónapokba. Egy kkv-nál ez a különbség dönti el, hogy egyáltalán vesz-e fel pályakezdőt.
- 02
A tanuló olyan tapasztalatot szerez, amely azonnal érvényes. Nem a bizonyítvány az elsődleges érték, hanem az, hogy a végzéskor már ismeri a valós munkafolyamatot, és a munkahely is ismeri őt.
- 03
A kereslet nem feltételezés, hanem megállapodás. A képzés akkor indul, ha van olyan vállalkozás, amely fogadja a tanulót. Ezzel az elvándorlási kockázat a töredékére csökken.
- 04
A helyi kötődés a képzés alatt alakul ki. Aki egy évet a helyi üzemben töltött, annak a maradás nem elvi kérdés lesz, hanem ismerős környezet.
- 05
A visszacsatolás azonnali. Ha a képzés nem azt adja, amire a munkahelynek szüksége van, az néhány héten belül kiderül, nem a vizsga után.
A duális forma nem csodaszer, és nem minden szakmában alkalmazható azonos súllyal. Ahol viszont működik, ott a képzés és a helyi gazdaság közötti kapcsolat nem pályázati célként létezik, hanem napi gyakorlatként. Ez az, ami a területfejlesztési hatást előállítja.
Végrehajtási sorrend: hogyan épül egy térségi képzési program?
| # | Lépés | Ki | Ráfordítás | Kimenet |
|---|---|---|---|---|
| 1 | A helyi kereslet felmérése, munkakör szintjén | képző + kamara | 3-4 hét | munkaköri lista, létszámigénnyel |
| 2 | Fogadó vállalkozások megkeresése, szándéknyilatkozat | képző | 4-6 hét | aláírt szándéknyilatkozatok |
| 3 | A képzési tartalom illesztése a valós munkakörhöz | képző + vállalkozás | 2-3 hét | programtanterv |
| 4 | Toborzás a térségben, reális tájékoztatással | képző + önkormányzat | 4 hét | jelentkezői lista |
| 5 | A képzés lebonyolítása duális elemekkel | képző + vállalkozás | a program hossza | végzettek |
| 6 | Elhelyezkedés kísérése, nem csupán regisztrálása | képző | 3-6 hónap | elhelyezkedési adatok |
| 7 | Utánkövetés két év múlva, helyben maradási adat | képző | 2-3 nap, kétévente | hatásadat |
A hetedik lépés az, amely a programot területfejlesztési eszközzé teszi, és amely szinte mindig elmarad, mert nincs, aki finanszírozza. Pedig két nap munka kétévente, és ez az egyetlen adat, amely a döntéshozó előtt bizonyítja, hogy a befektetés megtérült.
Másolható: a térségi képzési döntés hét kérdése
Mielőtt egy képzési program elindul – hét kérdés
- Melyik konkrét munkakörre képzünk? Nem szakmacsoport, hanem munkakör. Ha erre nincs válasz, a program keresletfüggetlen.
- Melyik helyi vállalkozásnál van erre igény, és hány főre? Név és szám. A „nagy általánosságban van igény” nem válasz.
- Van-e írásos szándék a fogadásra? Egy egyoldalas nyilatkozat elég, de legyen.
- Mennyi a képzés utáni belépő bér a térségben? Ha ez alacsonyabb, mint a százhúsz kilométerre lévő nagyvárosban, a helyben maradás nem a képzésen fog múlni.
- Ki tartja a kapcsolatot a végzettekkel? Név és felelős, különben az utánkövetés elmarad.
- Mit mérünk, és mikor? Legalább az elhelyezkedést fél év múlva, és a helyben maradást két év múlva.
- Mi történik, ha a vállalkozás mégsem vesz fel senkit? Erre előre válaszolni kell, mert megtörténik.
A hét kérdés együtt fél óra, és a programok jelentős része már a második kérdésnél elbukik. Ez nem kudarc, hanem megtakarítás: jobb fél óra alatt kiderülni, mint egy év múlva.
Fogalomtár
Amit ez a cikk nem tud
- Nem ad receptet arra, hogyan lehet egy térség gazdaságát fejleszteni. A képzés az egyik feltétel, nem az egyetlen és nem is a legfontosabb minden helyzetben.
- Nem tartalmaz reprezentatív adatokat a hazai helyben maradási arányokról, mert ilyen rendszeres mérés nem áll rendelkezésre.
- Nem tér ki a képzési támogatások pályázati rendszerére; az önálló és gyorsan változó terület.
- A duális forma előnyeit általánosságban mutatja be; szakmánként és ágazatonként jelentős eltérések vannak.
Amit a díj után másképp csináltam
Az elismerés utáni évek hozták el azt a szakmai fordulatot, amely ma a munkám nagy részét meghatározza: a digitalizáció, majd a mesterséges intelligencia megjelenése a felnőttképzésben és a vállalati működésben. Ez elsőre távolinak tűnhet a területfejlesztéstől, valójában ugyanannak a kérdésnek a következő fejezete.
Mert ha a képzés az a láthatatlan infrastruktúra, amely a régiót életben tartja, akkor a digitális felkészültség ugyanennek a mai formája. Egy vidéki kis- vagy középvállalkozás ma nem attól marad versenyben, hogy olcsóbb, hanem attól, hogy gyorsabban dolgozik. Ehhez pedig olyan eszközöket kell használnia, amelyeket néhány éve még nagyvállalati kiváltságnak hittünk.
A logika ugyanaz, mint húsz éve a duális képzésnél: nem az eszköz a lényeg, hanem az, hogy valaki tudja használni. Aki ezt a képzésen keresztül kapja meg, az helyben marad. Aki nem, az elmegy oda, ahol megkapja. A különbség annyi, hogy ma a képzés tárgya nem egy gép kezelése, hanem az, hogyan lehet egy gépi javaslatot szakmai döntéssé érlelni.
Ezért lett a mostani munkám tárgya az, ami: hogyan vihető be a mesterséges intelligencia egy tíz-ötven fős cégbe úgy, hogy ne divat legyen, hanem működő gyakorlat – szabályozottan, mérhetően, és a munkatársak bevonásával. A területfejlesztési szempont ebben változatlan: az a térség marad versenyképes, amelyik nem a technológiát vásárolja meg, hanem a használatához szükséges tudást építi fel.
Melyik mutatót mérik valójában?
A mérés fordított aránya
A beiskolázási számot mindenki méri, mert azonnal rendelkezésre áll, és mert a finanszírozás rendszerint ehhez kötődik. A vizsgaeredmény kötelező adat. Eddig tart az, amit a rendszer magától kitermel.
Az elhelyezkedési adat már munkát igényel: fél évvel a záróvizsga után fel kell hívni a végzetteket. Ez néhány óra egy csoportnál, mégis ritkán készül el, mert a program addigra lezárult, és a kapcsolattartás megszűnt.
A helyben maradási arány két-öt éves távlatban mérhető, és ez az egyetlen valódi területfejlesztési adat. Aki ezt méri, az vállalja, hogy a saját munkájának a hosszú távú eredményét is nézi, nemcsak a beiskolázási statisztikát.
Van ezen felül egy ötödik mutató, amelyet szinte senki nem gyűjt: a munkáltatói visszajelzés. Egyetlen kérdés a fogadó vállalkozásnak fél év múlva: felvenné-e újra ugyanabból a képzésből? A válasz többet mond a program minőségéről, mint bármelyik vizsgaeredmény.
Az ötödik kérdés azért erős, mert a válaszadónak nincs érdeke szépíteni. A képzőnek van, a résztvevőnek is lehet, a fogadó vállalkozásnak viszont a saját következő felvételéről kell döntenie. Ha nemleges a válasz, a következő kérdés az, hogy miért – és abból derül ki, hol csúszott el a program.
Érdemes ezt a kérdést nem a program lezárásakor feltenni, hanem fél évvel később, amikor a kezdeti lelkesedés már elmúlt, és a mindennapi munka tapasztalata beszél. A válaszok ilyenkor rövidebbek és pontosabbak.
Ez az ötödik kérdés azért erős, mert nem kíván se módszertant, se költségvetést. Egy telefonhívás, egy mondat. És mivel a fogadó vállalkozásnak nincs érdeke szépíteni, a válasz őszinte lesz. Ha a válasz nemleges, a következő kérdés az, hogy miért – és abból derül ki, hol csúszott el a program.
A felnőttképzés mint második esély
A területfejlesztési vitákban a képzés rendszerint a fiatalokról szól: szakképzés, pályakezdés, elvándorlás. Van azonban egy másik réteg, amelyről kevesebb szó esik, pedig területfejlesztési szempontból legalább ilyen fontos: a már dolgozó felnőttek.
| Célcsoport | Mi a tét | Miért számít területileg |
|---|---|---|
| Pályakezdő fiatal | Első munkahely, első szakma. Nagy a mozgási hajlandóság: a költözés még nem jár családi döntéssel. | A legnagyobb elvándorlási kockázat, de a legnagyobb formálhatóság is. Itt a duális forma a leghatásosabb. |
| Szakmát váltó felnőtt | Meglévő tapasztalat új területen. A képzés nem alapokat ad, hanem átvezet. | A legalacsonyabb elvándorlási kockázat: már itt él, itt van a családja. Egy sikeres váltás közvetlenül a helyi munkaerőt gyarapítja. |
| Munkanélküliből visszatérő | A munkaerőpiacra való visszavezetés, gyakran hosszabb kimaradás után. | Itt a képzés önmagában kevés: a fogadókészség és a munkakultúra visszaépítése legalább ilyen fontos. |
| Meglévő dolgozó továbbképzése | A vállalkozás versenyképessége. Nem munkahelyet teremt, hanem megtart. | A leggyakrabban alulértékelt: egy megmaradt munkahely ugyanannyit ér a térségnek, mint egy új. |
A negyedik sor az, ami a fejlesztéspolitikai gondolkodásból leggyakrabban kimarad. A támogatási rendszerek jellemzően az új munkahelyet díjazzák, a megtartottat nem. Egy térség szempontjából viszont a két dolog értéke azonos: az elveszített munkahelyet ugyanúgy pótolni kell, mint amennyire az újat létrehozni.
Mit lehet átvenni ebből egy vállalkozásnak?
A fenti szerkezet nem csupán térségi programokra igaz. Ugyanez a logika érvényes egy egyetlen vállalkozáson belüli képzésre is, csak kisebb léptékben – és ott is ugyanazok a pontok szoktak elmaradni.
- 01
A képzés induljon munkakörből, ne kínálatból. A leggyakoribb hiba, hogy a cég azt a képzést választja, ami éppen elérhető vagy támogatott, nem azt, amire szüksége van. A kettő ritkán esik egybe.
- 02
A résztvevő tudja, mire készül. Ha a képzés célja homályos, a részvétel kötelezettség lesz, nem lehetőség. A motiváció nem a tananyagon múlik, hanem azon, hogy látja-e valaki, mire jó neki.
- 03
A képzés után legyen alkalom használni. A leggyakrabban elpazarolt képzés az, amelynek a tárgyát a résztvevő fél évig nem alkalmazza. Addigra elfelejti, és a befektetés elvész.
- 04
Mérjük fél év múlva, nem a záróvizsgán. A vizsgaeredmény azt méri, mit tanult meg valaki egy adott napra. Az számít, mit használ fél év múlva.
- 05
Kérdezzük meg a vezetőjét is. A résztvevő elégedettsége és a munkájában megjelenő változás két különböző dolog. A második a fontos, és azt a vezetője látja.
Ez az öt pont ugyanaz kisvállalati továbbképzésnél és megyei szakképzési programnál. A lépték változik, a szerkezet nem: a kereslet, a cél, az alkalmazás lehetősége, a késleltetett mérés és a vezetői visszajelzés.
A vonzáskörzet kérdése: hol húzódik a határ?
A helyben maradás nem közigazgatási kérdés. Az embereket nem a megyehatár tartja vissza, hanem az, hogy mennyi időt tölt naponta úton, és mit kap érte cserébe. Egy képzési program tervezésénél ezért nem a település a mértékegység, hanem a napi ingázással elérhető terület.
Három távolsági sáv
Napi ingázási sáv. Az a terület, ahonnan valaki naponta be tud járni, és este otthon alszik. Ez a sáv az, amelyen belül a képzés valóban helyben tartja az embert: a munkahely máshol van, az élet viszont itt marad.
Heti ingázási sáv. Ahonnan hétfőn elutazik, pénteken hazajön. Itt a kötődés még megvan, de a mindennapi jelenlét már nem: a helyi szolgáltatásokat kevésbé veszi igénybe, és a gyermeke már máshol jár iskolába, ha a család követi.
Költözési sáv. Ahonnan már nem jár haza rendszeresen. Ez az elvándorlás kezdete, és a folyamat itt rendszerint megfordíthatatlan: a következő generáció már ott születik.
A képzési program célja az első sáv megtartása. Ha a végzett a napi ingázási sávon belül talál munkát, a térség nem veszít népességet, akkor sem, ha a munkahely nem a saját településén van. Ezt a különbséget a településszintű statisztikák gyakran elfedik.
A három sáv határa nem kilométerben, hanem percben mérendő. Egy hegyvidéki úton harminc kilométer több idő, mint autópályán hatvan, és a munkavállaló a menetidőt érzékeli, nem a távolságot. Ezért a vonzáskörzetet mindig a tényleges eljutási idővel érdemes felrajzolni, lehetőleg reggeli csúcsforgalomban.
A tömegközlekedés külön szempont, és a legtöbb tervezésből kimarad. Ha a képzés célcsoportjának egy része nem rendelkezik autóval, akkor számára a napi ingázási sáv lényegesen szűkebb, mint a térképen. Ez az a pont, ahol egy menetrend-egyeztetés többet ér, mint bármilyen képzési többletóra.
Ebből következik egy tervezési szabály, amely egyszerűnek hangzik, mégis ritkán tartják be: a képzési program vonzáskörzetét ne a közigazgatási határhoz, hanem a napi ingázási távolsághoz igazítsuk. Egy szomszéd megyében lévő üzem, amely negyven percre van, területfejlesztési szempontból hasznosabb partner, mint egy száz kilométerre lévő, ugyanabban a megyében.
Miért nehéz a képzést fejlesztéspolitikai eszközként elismertetni?
A cikk elején felvetett kérdés – miért kap egy képzési vezető területfejlesztési díjat – nem véletlenül merül fel. A képzés több okból is nehezen illeszkedik a fejlesztéspolitikai gondolkodásba, és érdemes ezeket az okokat néven nevezni.
- 01
Nincs átadószalag. Egy elkészült út vagy csarnok átadható, lefényképezhető, megnyitható. Egy képzési rendszer nem: nincs olyan pillanat, amikor kész lesz. A látványosság hiánya politikai hátrány.
- 02
A hatás késleltetett és megosztott. Amikor a végzett három év múlva helyben dolgozik, azt már nem köti senki a képzéshez. Az érdem szétoszlik a vállalkozás, az önkormányzat és a képző között.
- 03
Az eredmény nehezen tulajdonítható. Ha a térség fejlődik, sok minden hozzájárult. Kimutatni, hogy ebből mennyi a képzés érdeme, módszertanilag nehéz, és a döntéshozó számára meggyőzhetetlen.
- 04
A kudarc látványosabb, mint a siker. Egy rosszul tervezett program, amelynek a végzettjei elvándorolnak, hírértékű. A jól működő, amelynek a végzettjei csendben dolgoznak, nem az.
- 05
A finanszírozási ciklus rövidebb, mint a hatás. A programok éves vagy kétéves ciklusban záródnak, a területfejlesztési hatás öt évben mérhető. A kettő szerkezetileg nem találkozik.
Az ötödik pont az, amelyen a legtöbb múlik, és amelyen a legkevesebbet lehet változtatni egyéni szinten. Amit viszont a képző maga megtehet: rögzíti az utánkövetéshez szükséges adatokat, és két év múlva elvégzi a mérést, akkor is, ha senki nem kéri. Ez a néhány adat az, amiből a következő program érve összeáll.
Egy kapcsolódó program ugyanebből a szemléletből
Két évvel a díj után, 2022 januárjában minden gyöngyösi bölcsőde, óvoda, általános és középiskola életmentő eszközt kapott, ingyenes, orvos vezette képzési felajánlással együtt. Az az adományozás és ez az elismerés első ránézésre két külön dolog, valójában ugyanabból a meggyőződésből ered.
Mindkettőben ugyanaz a szerkezet ismétlődik: az eszköz önmagában kevés, a tudás nélküle kevés, a kettő együtt viszont működik. Egy védőfelszerelés, amit senki nem tud felvenni, csak a leltárban van meg. Egy szabályzat, amit senki nem olvasott el, csak a mappában. És egy életmentő injekció, amelyről a nevelő nem tudja, hol van és mit kell vele csinálni, csak a szekrényben.
A területfejlesztésben ugyanez a viszony áll fenn az infrastruktúra és a képzettség között. Az elkészült ipari terület, amelyhez nincs munkaerő, ugyanolyan félkész, mint az eszköz, amelyhez nincs tudás. Ezért nem külön kategória a képzés a fejlesztésben, hanem annak egyik szükséges fele.
A gyöngyösi program szervezési tanulságai egyébként egy az egyben átvihetők a képzési programokra is: a felelős neve dönt, a fenntartásról az induláskor kell megállapodni, és a kifüggesztett egy oldal többet ér a harmincoldalas szabályzatnál. Ezek nem egészségügyi vagy oktatási szabályok, hanem szervezési alapelvek.
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnom, mit tanultam ebből az időszakból, az ez lenne: a fejlesztés akkor tart ki, ha nem projekt, hanem szokás lesz belőle. Egy tanfolyam, egy beruházás, egy elismerés mind véget ér. Az a munka viszont, amely beépül egy térség mindennapjaiba, akkor is folytatódik, amikor már senki nem emlékszik arra, ki kezdte el. Telekessy István épp ezt hagyta maga után, és a róla elnevezett díj is erre emlékeztet: nem az számít, mit adtunk át, hanem az, mi működik tovább nélkülünk. Egy megyei elismerés éppen ezért nem lezár valamit, hanem mércét állít: azok figyelik a folytatást, akik odaítélték, és ez hasznosabb ösztönző minden szerződéses vállalásnál. A mérce pedig azóta sem változott, csak a tárgya lett időközben más.
Kulcs-megállapítások
- 01
A képzés nem a beruházást hozza, hanem azt a feltételt teremti meg, amely nélkül a beruházás nem jön el, vagy nem marad.
- 02
A területfejlesztési hatás ott a legnagyobb, ahol a mérés a legdrágább és a leglassabb – ezért marad el rendszerint.
- 03
A négy mérőszám közül csak a negyedik, a helyben maradási arány mond valamit a területfejlesztésről, és gyakorlatilag senki nem méri.
- 04
A kereslettől elszakadt képzés felgyorsítja az elvándorlást; a duális forma éppen ezt a szakadást szünteti meg.
- 05
Az utánkövetéshez szükséges adatokat az induláskor kell rögzíteni; utólag nem pótolható.
- 06
A digitális felkészültség ma ugyanazt a szerepet tölti be, mint húsz éve a szakképzettség: helyben tartja azt, aki egyébként elmenne.
Gyakori kérdések
Mi a különbség a szakképzés és a felnőttképzés között ebben az összefüggésben?
A szakképzés jellemzően iskolarendszerben, fiataloknak, a felnőttképzés azon kívül, dolgozó felnőtteknek. Területfejlesztési szempontból a második gyakran hatásosabb, mert az érintett már a térségben él és dolgozik: nála a helyben maradás nem cél, hanem kiindulópont.
Miért nem mérik a helyben maradási arányt?
Mert az utánkövetés két-öt évvel a program lezárása után esedékes, amikorra a finanszírozás rég lezárult, és a beszámoló elkészült. Nincs, aki fizesse, és nincs, aki kérje. Pedig két nap munka kétévente.
Egy kis képző is tud ilyet mérni?
Igen, és rendszerint jobban, mint egy nagy. A kisebb létszám miatt a személyes kapcsolat megmarad, és egy telefonhívás elég. A feltétel az, hogy az elérhetőséget és a megkereséshez való hozzájárulást az induláskor rögzítsék.
Mit tegyen egy önkormányzat, ha képzést szeretne a településére?
Az első lépés nem a képző megkeresése, hanem a helyi vállalkozásoké: milyen munkakörre hiányzik ember, és hány főre. Ezzel az információval a képző már tud programot tervezni; enélkül csak találgat.
Hogyan kerülhető el, hogy a képzés az elvándorlást gyorsítsa?
A képzést helyi munkakörhöz és lehetőleg helyi fogadó vállalkozáshoz kell kötni. Ha a végzett a képzés alatt már a helyi üzemben dolgozott, a maradás ismerős környezetet jelent, nem lemondást.
Számít-e a bér, vagy elég a képzés?
Számít, és sokszor többet, mint bármi más. Ha a belépő bér lényegesen alacsonyabb, mint egy elérhető távolságban lévő nagyvárosban, a képzés önmagában nem tartja helyben a végzettet. Ezt a kérdést a program tervezésekor fel kell tenni.
A díj járt-e valamilyen anyagi juttatással?
A megyei elismerések jellemzően oklevéllel és emlékplakettel járnak. Az értékük nem ebben van, hanem abban, hogy azok adják, akik látják a napi munkát: a megyei közgyűlés tagjai ismerik a településeket és a vállalkozásokat.
Miért Telekessy Istvánról nevezték el a díjat?
Mert nem egyetlen épületet hagyott maga után, hanem működő intézményrendszert. A névválasztás így mérce is: a fejlesztés akkor sikerült, ha túléli azt, aki elkezdte.
Mennyire általánosíthatók az itt leírtak más megyékre?
A szerkezet igen, a számok nem. Minden térségnek más a gazdasági szerkezete és más a vonzáskörzeti helyzete. A hét kérdés viszont mindenhol ugyanaz, és mindenhol ugyanott szokott elbukni: a második kérdésnél.
Mi köze mindennek a mesterséges intelligenciához?
Ugyanaz a szerkezet ismétlődik. Húsz éve a kérdés az volt, tud-e valaki gépet kezelni; ma az, hogy tud-e valaki gépi javaslatot szakmai döntéssé érlelni. Mindkét esetben a képzés dönti el, hogy a térség vállalkozásai versenyben maradnak-e.
Források
- Heves Megyei Önkormányzat – Díjazottak – A megyei kitüntetések és a díjazottak nyilvános listája, amely a Telekessy István területfejlesztési díj odaítéléseit is tartalmazza. (hivatalos)
- Heves Megye Közgyűlésének vonatkozó önkormányzati rendelete – A díj alapítása, adományozásának feltételei, az évente kiadható díjak száma. (2012)
- Kékes Online, 2022. január 28. – „Életmentő eszközöket kaptak a gyöngyösi oktatási intézmények egy helyi felnőttképzési szakembertől” – a kapcsolódó közösségi program beszámolója. (2022)
- Hazai szakképzési és felnőttképzési szabályozás – A duális képzés fogalmi kereteit és a felnőttképzési tevékenység feltételeit meghatározó hatályos jogszabályi környezet. (hatályos)
Kapcsolódó elemzések
A felnőttképzés, az informatika és a mesterséges intelligencia metszetében dolgozik – a gyakorlati tapasztalatot köti össze a friss kutatással. Gyöngyös, Baranya és a Dél-Dunántúl.